A merénylet előtt többször megfordult fővárosunkban a közel 150 életet követelő vérengzés utolsó üldözött elkövetője. A francia hír vagy a biztonsági rendszer réseire világít rá, vagy az iszlám terroristák által előszeretettel használt PR-fogás.

Egy francia tévéadó, a BFM TV szerint szeptember 9-én és 17-én is járhatott a Keleti pályaudvarnál a párizsi merényletek egyetlen életben maradt és most is körözött elkövetője, Salah Abdeslam. Korábban is volt már szó arról, hogy a terrorista többször is megfordult a magyar fővárosban, amit a magyar terrorelhárítás részéről külön reflektálva senki sem erősített meg.

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter még december 3-i sajtótájékoztatóján kijelentette: "A terrorizmussal kapcsolatban hírek láttak napvilágot, amelyek arról szólnak, hogy a párizsi merénylet egyik főszervezője járt Budapesten, ezt meg tudom erősíteni". A miniszter hozzátette: "Tudomásunk és feltételezésünk szerint a Keleti pályaudvarnál is járt, tudomásunk és feltételezésünk szerint a magyar állami regisztrációt megtagadó bevándorlókból csapatot toborzott, és azokkal távozott az országból".

Abdeslam szeptember 8-án Belgiumban bérelt kocsit a „Rent A Car”-tól, amivel Németországon és Ausztrián áthaladva ért Budapestre. Itt az egyébként igen nézett hírtévé értesülései szerint 23.39-kor a Mercedes-szel leparkolt a Baross téren (vagy utcában), közel a Keletihez. Itt közel egy órát parkolt, majd visszaindult. Majd szeptember 17-én egy A6-os Audival szintén ezt az útvonalat bejárva két órát állt, és indult vissza. Ezek a típusok nem terror-gyanús autók, de a két, ilyen könnyedén megejtett látogatás rávilágít a nyitott határok veszélyeire, de ennél van egy nagyobb gond is. A pályaudvarokat elárasztó nehezen kontrollálható embertömegben – akik a nyugati ember számára nem olyan könnyen megkülönböztethetőek egymástól – minden bizonnyal számos terrorista bújt meg. Ebből - legalább utólag - tanulhatnánk.

Elképzelhető, hogy vajon Abdeslam azzal a céllal utazott-e Budapestre, hogy megtalálja a menedékkérők között elvegyült cinkostársait. A televízió által is felvetett kérdésre válasz gyanánt a csatorna emlékeztetett arra, hogy a párizsi terrortámadás ügyében szintén körözött Samir Bouzidot és Soufiane Kayalt az első útja során Abdeslammal együtt igazoltatták Ausztriában. A támadások főszervezője, Abdelhamid Abaoud az unokahúgának azzal dicsekedett el, hogy a migránshullámmal tért vissza titokban Európába. Emellett a belga RTL televízió internetes oldalán december 2-án azt írta, hogy Magyarországon találkozhatott Abdeslam két, Szíriából visszatérő férfival, akik öngyilkos merénylőként később felrobbantották magukat a merényletsorozatban.

A fenti események nem meglepőek, a 2015-ös évet fémjelző migráns-hullámmal szemben megfogalmazott kritikák joggal érintették ezt a kérdést. A hidzsra keretein belül a valóban menekülő (hajtott, űzött) tömegbe vegyülve számos terrorista érkezett, amint az akkoriban az ISIS és más szervezetek büszkén hirdettek is. A kérdés ezek után: kezdjünk gyanúval nézni a parkoló autókra a Keleti környékén? Legyünk bizalmatlanok a közel-keleti embertársainkkal? Természetesen nem, de a nyitott kapuk és válogatás nélkül, nyugati politikai nyomásra tárt karokkal fogadott „menekülők” kontrolljának hiánya egyértelműen magában hordozza, hogy terroristák járjanak ki és be az országunkban. Lehet hogy éppen ezekben az órákban is.

Az ISIS napjaink rákfenéje, a terror szinonimája, akárcsak a kétezres években az al-Káida. A választók nagyrészt még a „klasszikus” Amerika képéhez ragaszkodnak, akiknek imponál a patrióta és abszolút katonai hatalommal bíró USA képe. Trump őket szólította meg.

A december elején történt kaliforniai vérengzés sajnos nem járt nagy visszhanggal a politikában, a hétköznapi embereket azonban annál jobban érdekeli, mire számítsanak a jövőben. Az USA sok tekintetben veszített régi fényéből, a közemberek tömegei mégis ragaszkodnak a konzervatív, érinthetetlen és szükség esetén odacsapó nagybetűs Amerika képéhez. A botrányos kijelentéseiről is ismert Donald Trump milliárdos – akit sokan csak alibi jelöltnek tartanak – egy szókimondó videóval lépi át az ingerküszöböt.

"Ő (Trump) gyorsan lefejezi az Iszlám Államot és elveszi az olajukat"

A tegnap bemutatott félperces tévés kampányfilm nem kertel: Trump nem csak a mexikóiak bevándorlását akarja megakadályozni a déli határon emelt fallal, hanem a muszlimok országba érkezésének (bevándorlásának) teljes leállítását sürgeti. A közel-keletet felforgató ISIS-t pedig kinyírná, és elvenné az olajukat. Ez utóbbi kijelentés több sebből vérzik, de tény, hogy ez a fajta retorika híven tükrözi az elmúlt 8 év (semmi áthallás, Obama ennyi ideje van hatalmon) során megcsömörlött, és a korábban inkább cselekvő politikusokat támogató választók véleményét. Ezt bizonyítja Trump híressé vált kampány-jelszava: "Ismét naggyá tesszük Amerikát!"

A film kapcsán azonban egy kisebb botrány is volt. Érdekes, nem az üzenetét támadták, hanem azt hogy - mint azonban a Tampa Bay Times című floridai lap kiderítette - az illegális határátlépőkről készített jeleneteket nem az amerikai-mexikói határon rögzítették, hanem Marokkóban. A kampánystáb azonnal reagált: szándékosan döntöttek így, mert így szerették volna jelezni, hogy milyen is lesz az amerikai-mexikói határ, ha nem történik változás a bevándorlási politikában. Trump a következő időben heti kétmillió dollárt költ majd tévé kampányra.

Alig, hogy véget ért a razzia Saint Denis-ben, mely a múlt pénteki összehangolt merényletek kitervelőjét igyekezett kézre keríteni, máris jobban benne van a világ egy globális konfliktusban. A valóság azonban az, hogy eddig is benne voltunk ebben a hatalmas harcban, de Európa nem érezte a saját bőrén. Európa egyik elsőszámú közellensége most Abdelhamid Abaaoud.

„Egész életemben azt láttam, hogy a muszlimok vére folyik. Imádkoztam Allahhoz, hogy törje meg azokat, akik szemben állnak vele, törölje el őket a föld színéről.”

Az Iszlám Állam tagjaként ő volt a kitervelője a rengeteg ártatlan élettel járó brutális támadásoknak. Mint korábban megírtuk, a szálak Európán belülről indulnak: az agy és a szellemiség az ISIS-é, valamint a pénz és a logisztika, Abaaoud azonban Belgiumi születésű. A marokkói származású férfi Molenbeek-ben született, Brüsszel egyik külvárosi részén, Belgiumban és itt is nőtt fel. Apja ruhaboltot üzemeltetett a Rue de l’Avenir-en egy rendőrörs közelében. A tehetősebb Collège Saint-Pierre d’Uccle nevű katolikus gimnáziumba járt. A kisváros hírhedt az ottani iszlám közösségek miatt, több szalafista sejt működik aktívan a kerületben, épp ezért a belga terror-elhárító egységek leggyakrabban itt akcióznak. Az itt élők közel 70%-a Marokkóból érkezett bevándorló. Már 2010-ben ült börtönben lopás és drogokkal való üzletelés miatt, épp az egyik pénteki merénylővel, aki gyerekkora óta jó barátja volt.

Abdlehamid (egy másik ismert neve szerint Abu Umar al-Baljiki, vagy Abu Omar asz-Szúszi ) 27 éves, öccse csak 13 éves, de bátyja ösztönzésére már elhagyta Belgiumot és gyerekkatonának csapódott az Iszlám Államhoz. Azóta rendszeresen igyekszik nyugatról toborozni harcosokat az IÁ kötelékébe. A több név, a kiterjedt kapcsolatrendszer és az, hogy „mindenhol jelen van de mégsem kapják el” attitűd eddig a kiemelt terroristákra, a vezető személyekre volt jellemző.

Először januárban került a hatóságok figyelmének középpontjába, amikor Belgium keleti részén egy tűzharcban jelen volt, majd a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadásban is agytrösztkánt részt vett, februárban pedig már Szíriában volt. Ebben az időben hozta nyilvánosságra a belga média a fotóját, ekkor azt az információt közölte magáról, hogy a határon egy belga határőr ugyan megállította, de aztán továbbengedte, mondván „csak hasonlít” az elkövetőre. Több korábbi akcióhoz is köze volt, például az augusztusi expressz-vonaton történt lövöldözés megszervezésében, valamint egy, még áprilisban kudarcba fulladt támadásban, amit egy templom ellen szerveztek meg. Ezt 2015. április 19-én a Párizshoz közeli Villejuifben egy algériai férfi akarta elkövetni; majd egy koncertterem elleni meghiúsított támadásban is főszerepet játszott, amelynek elkövetőjét, a Szíriából hazatért Reda Hamét augusztus 11-én őrizetbe vették. Ő az elfogása után a Le Monde szerint a titkosszolgálati források alapján így nyilatkozott "Csak azt tudom mondani, hogy nagyon hamar be fog következni. Ott (Szíriában) egy valódi üzem működik, Franciaországra és Európára akarnak lecsapni".

Abdelhamid Abaaoud története a francia média szerint a belga titkosszolgálatok hibáira világít rá – valóban történt hiba, de ne tévesszük szem elől, hogy a terrorakciók egyik célja éppen az összezavarás, a megtámadott felek összeugrasztása. A terrorista 2013 elején Szíriába utazott, ahonnan még annak az évnek a végén Görögország érintésével tért haza, majd újra elutazott anélkül, hogy a belga hatóságok őrizetbe vették volna. 2014 márciusában pedig az ISIS egyik propagandafilmjében tűnt fel, miközben az általa megölt emberek holttestét szállítja egy autóval. Abdelhamid Abaaoud 2015. februárjában azzal dicsekedett az ISIS saját magazinjának, a Dabiq-nak, hogy problémamentesen utazgat Szíria és Belgium között.

A férfi története és sátáni aktivitása nem csak a titkosszolgálatok hiányosságait tükrözi, hanem a kezdettől fogva kudarcos és veszélyes kontroll nélküli bevéndorlásra világít rá. Számos olyan támadás volt, amit ezzel ellentétben megakadályoztak a titkosszolgák, emiatt nem hagyhatjuk, hogy rettegésbe taszítsák az európaiakat ezek információk. Abaaoud egy volt azon sokak közül, akik itt születtek, itt nőttek fel, és kiábrándultak abból az idillikus Nyugatból, amiért még anno a szüleik feladták korábbi életüket. „Szétrobbantotta, megbecstelenítette a családunkat, soha többé nem akarom látni” – nyilatkozta az apja nem régen egy interjúban. A nyugati világ korántsem tökéletes, de lássuk be, a nyugati életstílus nem változtatja meg azokat, akik nem akarnak elszakadni gyökereiktől, akik nem akarnak teljesen integrálódni abba a kultúrkörbe, ami nekik jobb életszínvonalat, biztonságot és szélesebb szabadságjogokat biztosítanak. A fő probléma éppen az, hogy nem tudhatjuk, kik azok az itt született, velünk felnőtt, a mi nyelvünket beszélő bevándorolt személyek, akikben egyszer csak beindul egy időzített bomba, és radikalizálódnak. Amikor pedig egy ilyen ember radikalizálódik, nem csupán szavakkal, hanem tettekkel is kifejezi nézeteit. Nem szabad automatikusan meggyűlölni mindenkit, aki máshonnan jött, de a realitás ezt mutatja, hogy a támadásokkal párhuzamosan nő az intolerancia a máshonnan érkezettek felé is. Éppen ezért azoknak, akik maguk is a Közel-Keletről érkeztek ilyen esetekben ésszerű lenne tüntetéseken, vagy Facebook-posztokban elhatárolódni a borzalmas terrorcselekményektől. A befogadó Európa részéről jogos elvárás, hogy akik "kintről jöttek" biztosítsák a nekik otthont adó befogadó közeget szándékaikról, együttműködésükről. A sejtek terrorelhárítók általi felkutatása mellett, szorgalmazni kell a máshonnan érkezett, velünk élő személyeket hogy foglaljanak nyíltan állást ezekben a fontos kérdésekben. Európának végre össze kell fognia: az iszlamista terror nem nőhet ki az utcáinkon, nem ébreszthet bennünk félelmet és kételyt állandóan minden és mindenki felé. Reméljük, még nem késő.

A Párizsban történt méreteiben, kidolgozottságában is brutális és sokakat megdöbbentő terrorcselekményről egyre több információ lát napvilágot. Cikkünkkel vártunk, de most az eseményeket foglaljuk össze emészthető formában, valamint több olyan részletet is közreadunk, amin talán átsiklott a közmédia.

Péntek 13-án olyan történt, amin nem csak Európa, de a világ is megdöbbent. Hasonlóan a 9/11-es eseményekhez, itt is egy olyan dátumról beszélhetünk, amikor egy hatalmas országot a saját határain belül ért támadás. 2015.11.15-e hazánkban is nemzeti gyásznap, cikkünkkel az informálás mellett részvétünket fejezzük ki az áldozatok családtagjai felé.

A legalább 130 ember halálával véget ért terrorcselekmények összesen 33 perc alatt, 8 külön helyszínen történtek öngyilkos merényletek és fegyverek alkalmazásával. Rengetegen megsérültek, összesen 352-en, míg 99 ember állapota még mindig súlyos. A káosz, félelem, a zavarodottság eluralkodott Európán. Az első hírek még a Bataclan csarnokban megrendezett koncerten történt halálos áldozatokról szóltak, senki sem tudta megmondani pontosan mi is történt, de az már kiszivárgott péntek éjjel, hogy nem pánik tört ki, hanem fegyveresek támadtak, akiket sikerült hatástalanítani. Ekkor még csak 80 áldozatot gyanítottak.

A támadásokat három, külön mozgó csoport vitte véghez, bár mindenkinek köze volt egymáshoz. Az egyik csapata egy fekete Seattal mozgott, így több helyszínen is ők lövöldöztek. Mint kiderült, a Stade de France stadionba az egyik merénylő szerencsére nem jutott be, mert a biztonságiak kiszűrték, azonban másikuk, amikor ugyanebbe a szituációba került, azonnal robbantott a bejáratnál. Az ő maradványai mellett egy 1990-ben született szír férfi útlevelét találták – az, hogy pontosan kié is ez az útlevél, és másolatról vagy lopott példányról van-e szó, azt még vizsgálják. Azt, hogy a robbantóé lett volna, valamiért egy újság sem vetette fel. A meccsen a szurkolók mindannyian hallották a lövések és robbanás zaját. Az ott tartózkodó Francois Hollande-ot kimenekítették, a stadiont pedig a barátságos mérkőzés végéig lezárták.

A koncert terembe belépő fegyveresek nem viseltek maszkot, a túlélők szerint fiatalok voltak (egy amerikai szerint 25 évnél nem lehettek idősebbek), higgadtan gyilkoltak és 10-15 perc alatt véget is ért az ámokfutás, ami után közel 100 ember feküdt holtan. Ahogy egy túlélő újságíró fogalmazott „Elég volt háromszor újratölteniük a fegyvereket.”

Mozgósították a katonaságot, szükségállapotot rendeltek el Franciaországban, a határokat lezárták, valójában csak fokozottan ellenőrizték. Hollande teljesen döbbenten és felháborodva nyilatkozott, megtorlást ígért: „A terroristák biztosak lehetnek abban hogy egy egységes és eltökélt Franciaországgal állnak szemben.” Barack Obama „emberiség” elleni tettnek minősítette az eseményeket, ami talán a legnagyobb arculcsapás lehetett a franciáknak ebben a szívszorító tragédiában. Az iráni elnök, Hassan Rouhani is elítélte a párizsi támadásokat: "Mélyen elítélem ezt az embertelen cselekedetet és részvétemet fejezem ki a gyászoló nemzetnek és a francia kormánynak", írta Twitteren. Rouhani egyébként épp Európába készült. Bassár el-Aszad szíriai elnök pedig így nyilatkozott: „Tegnap megismerte azt, amiben mi Szíriában öt éve benne élünk„ mondta az Europe1 újságírójának.

21:20 – Öngyilkos bomba bekapcsolásával robbantott a stadion bejáratánál a biztonságiak által feltartóztatott támadó, 4 személy halálát okozva. Itt később további két robbantás is történt.

21:25 – 15 ember lőttek agyon egy étteremben.

21:30 – Újabb öngyilkos robbantás a stadionban, szerencsére ekkor senki sem halt meg.

21:32 – További 5 embert öltek meg egy másik étteremben fegyverekkel.

21:36 – Egy, az előzőtől nem messze levő étteremben 19 embert mészároltak le.

21:40 – A negyedik étterem, ahol támadás történt, az öngyilkos merénylő azonban nem tudott megölni senkit.

21:40 – Ugyanebben a percben az Eagles of Death Metal koncertjén egymás után végezték ki a küzdőtéren levőket. A lövésekben és öngyilkos robbanásban összesen 112 ember veszítette életét.

21:53 – Egy végső öngyilkos robbantás a stadionban, ami ismételten „sikertelen” volt, ugyanis senki sem veszítette életét.

Az elkövetőkről főként olyasmiket lehet olvasni, hogy „francia állampolgár volt”, vagy „Görögországon keresztül érkezett” – egyik információ sem mondja ki nyíltan, hogy az azóta az Iszlám Állam által magára vállalt terrorcselekményt iszlamisták követték el a „lázadó, deviáns és gonosz, hitetlen Nyugat ellen”. Ez nem szabadna, hogy meglepjen bárkit is, hiszen hónapok óta (többek közt nálunk is) írtak róla, hogy az ISIS a menekültek között csempészte be több ezer terroristáját az EU-ba, valamint bátorítja is az itt élő hithű iszlamistákat a gyilkolásra. Persze, az is lehet, hogy nem az IÁ a tényleges kiötlő és tettes, hanem csupán ellenpropagandának szánták az elmúlt napok vereségeivel szemben. A koncertteremben elhangzott „Allahu Akbar!” kiáltások azonban – a túlélők beszámolóival összhangban – egyértelműen iszlám elkövetőkről tanúskodnak.

Jelenleg Franciaország bír a legnagyobb muszlim lakossággal Európán belül. Itt az állam előtt „titok” állampolgárainak vallása, magas az életszínvonal, számos korábbi franciagyarmatról könnyedén be lehet jutni az országba (nyelvi, stb. okok). Az országban jelenleg kb. 5-6 millió muszlim élhet, ezeknek 8-10%-a később tért át az iszlámra, a vallás dinamikusan terjed a franciák körében is. Az országot korábban már sújtotta több ízben tragédia iszlamisták részről (erről bővebben egy hamarosan megjelenő tanulmányukban), gondoljunk csak a 2012-en lövöldözésekre, a Párizs külterületeinek főként muszlim hitű afrikai bevándorlók általi felzavarására. Ezzel kapcsolatban érdekes részlet, hogy akkor még belekerült a cikkbe, hogy arab és afrikai bevándorlók gyújtogatnak.

Az egyik támadóról sikerült kideríteni, hogy 1985 novemberében született Franciaországban, francia állampolgár volt – de nem francia. A támadásokhoz használt Seat és Volkswagen belga rendszámos volt, az VW-t egy belga állampolgár bérelte, ezzel hajtottak a koncerthez és öltek meg 89 embert. Belgiumba vezetnek a szálak, ahol egy iszlamista kommunát is számon tartanak. Vagyis, az eddig azonosított elkövetők fiatalok, némelyik Nyugaton született, vagy oda bevándorolt személy volt. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha az integráció, vagy éppen a fiatal tömegek radikalizálódásának lehetőségeit vizsgáljuk. Európa nem most került választás elé, minden nap választ, amikor válogatás nélkül nyit ajtót az értékeivel, a lényegével teljesen ellentétes alapokon álló embertömegek előtt.

Az idén januárban történt mészárlást, amit a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen, a mostani terrortámadás helyszínétől nem messze követtek el, sokan már elfelejtették. Az együttérzés és szolidaritás azonban nem válthat pár napig tartó állapottá, hanem emlékeznünk kell és a tanulságot levonva, változtatni eddigi multikulturális, mindenkit befogadó, elfogadó, egybegyűjtő felfogásunkon, a politikailag korrekt beszédre törekvésen, a kultúrák és vallások egyenrangúságának teóriáján. Hiszen talán erre van szükség.

Németországgal nagyot fordult a világ – és tényleg, nem csak az EU vezető állama, hanem a status quo is változni látszik. Merkel menekültpolitikájáról már hónapok óta kiderült, hogy nem működik, napjaink kérdése már inkább az: milyen hatásai lesznek Németországra Merkel ténykedésének?

Statisztikák szerint a menekültek 10%-a követ el bűncselekményt Németországban. Ők jellemzően nem valós veszély elől menekülnek, sokukat az igazságszolgáltatás „vetette” külföldre – sok a balkáni, afrikai, a nyugati lapok azonban szemérmesen hallgatnak a közel-keletiek által elkövetett bűntényekről. André Schultz a Kriminalpolizei vezetőjével a Die Welt készített interjút, amiben a szakértő elmondta, Schengen létezése óta potenciális veszélyforrás volt a migráció. Azt is elmondta, hogy „nem csak szívsebészek vannak a migránsok között”.

(André Schultz, a Kriminalpolizei vezetője).

A bevándorlás korábban is szült feszültséget, az ország tele van már ott született törökökkel, akik ragaszkodnak saját hagyományaikhoz, különösen azokhoz, melyek nem kompatibilisek az európai, és így a befogadó ország normáival. A Közel-Keletről érkezett bevándorlók eltérő értékrendjéről, kultúrájukról és szokásairól már rendelkezik tapasztalattal a német társadalom, legutóbb a ZDF közszolgálati csatorna közölt egy érdekes kisfilmet az országban élők integrációjának kudarcáról. A német belügyminiszter ezzel a tapasztalattal összefüggésben szűkítené a szíriai menekültek jogait. Thomas de Maiziere múlt heti felvetése szerint a polgárháború sújtotta arab országból származó menekülteknek a jövőben csak 1 évre kellene tartózkodási engedélyt adni, és meg kellene vonni a családegyesítés lehetőségét, mintegy elkerülve a párhuzamos társadalmak növekedését.

A szíriaiak alkotják a menedékkérők legnagyobb csoportját Németországban, az idén október végéig 243 721 szíriai állampolgárt vettek menekültügyi nyilvántartásba, köztük 88 640-et októberben. Az oltalmazottak száma igen csekély, az idén eddig 1500-nál is kevesebb menedékkérő kapott ilyen jogállást. Ez a szám "növekedik majd, amikor a szírekre is kiterjesztjük" a jogállást - nyilatkozta Thomas de Maiziere a Deutschlandfunknak. 

Az oltalmazottak számának változása persze csökkenti némileg a beérkezőket, azonban főként adminisztratív jellegű változás. Egyre nagyobb gondot okoz a „helyhiány”, egymás után jelzik a kisebb városok polgármesterei, hogy nem értenek egyet a vezetőség véleményével. Németország-szerte improvizálniuk kell az önkormányzatoknak az elhelyezést illetően, a helyi tornatermek, egyes irodaházak is telítődtek, ahol általában az öltözőkben működik a "mosoda", de a migránsoknak semmi privátszférájuk nincs, a földön alszanak, zacskókból élnek. Ez nekik sem kényelmes, a nyitott kapuk lényegében nem járnak együtt komforttal, nem beszélve arról, hogy ez rengeteg pénzbe kerül.

Új, angol, arab és német nyelven elérhető okostelefonos alkalmazás segíti a Németországba érkezett szíriai menekültek életét. A Welcome to Germany elnevezésű app-ot két drezdai székhelyű cég fejlesztette ki. Viola Klein is részt vett a munkában, aki elmondta, hogy az applikációt azok a kérdések inspirálták, amelyekkel karitatív tevékenysége során találkozott.

"Kit hívjak, ha segítségre van szükségem? Hol tanulhatok németül? Hogyan kérhetek menedékjogot? Mi történik a jelentkezés után? Milyen dokumentumokat vigyek magammal? Miket fognak kérdezni? Hová fordulhatok további információért?" – sorolja a fontos kérdéseket Viola Klein. „ Nagyon hasznos ez az alkalmazás. Minden olyan fontos információt tartalmaz, amelyre egy szíriai menekültnek szüksége lehet. A német jogrend nagyon különbözik a szíriaitól, és ez az app jelentősen megkönnyíti az eligazodást a mindennapi életben” – mondja a 25 éves Ahmet Mohammed.

(A törökök nagy része a sikertelen integráció élő példája).

Pedig Merkel mindent kitalál, még azt is, hogy egy háború elkerülését jelenti a nyitott német határ, hiszen így nem fog kialakulni a Balkánon is egy konfliktus. A jövőt nem látjuk, de a mindig viharos térségben ettől függetlenül is volt és sajnos lehet is harc. Merkel szerint ez lépésről lépésre valósítható meg, de „egész biztos vagyok abban, hogy sikerülni fog” - mondta a kancellárasszony. Ezzel összefüggésben nyilatkozott a kvótarendszerekről szóló Brüsszel-i megbeszéléseken a luxemburgi külügyminiszter: „Ha a nagy célországok, mint Svédország, vagy Németország túlterheltek lesznek és a határaik lezárásról döntenek, az dominóhatást válthat ki, amelynek kiszámíthatatlan következményei lehetnek a balkáni országokban”.

A keleti tagállamok e nélkül is pénzszűkében vannak, a társadalmak elöregednek, miközben nem csak itthonról, egyre nagyobb mértékben mennek Nyugatra a fiatal és képzett személyek. Érthető, hogy a lehetetlen vállalkozásnak tűnő integráció terhét nem akarjuk vállalni, hiszen amikor egy „tagállam visel közös terhet” az egyértelműen a társadalmat terheli tovább. A Die Welt-ben egy hete megjelent írásában megjelent Thomas Schmid úgy fogalmazott,  "a menekültkérdéssel mélyen bekúszik Európába egy probléma, amely a – még meg sem oldott – pénzügyi válsággal szemben nem pacifikálható hagyományos eszközökkel" – világos, hogy ez a bizonyos patriotizmus szúrja az EU szemét, ami érződik is a cikk hangvételéből. Mint Schmid a továbbiakban írta, ez a kijelentés egy "kilépési nyilatkozat az EU-ból", de mindenképp egy "erős jelzés" arról, hogy Orbán számára a nemzet abszolút elsőbbséget élvez az EU-val szemben, és azt is jelenti, hogy a magyar kormányfő "felmondta a közösséget" Európával. Holott az Európával való szakítás leginkább abban fejeződik ki, amikor annak értékeivel, szellemiségével és közös kulturális múltjával kerülünk szembe. Európa a rengeteg hibája ellenére mégis bölcsője az emberi szabadságjogoknak, a lelkiismeret szerinti élés lehetőségének, a szólás és szabad vélemény nyilvánításnak, bár ez utóbbi nem mindig volt így, de amit „Európának” hívunk, az magában foglalja ezen sötét korok legyőzését és annak leküzdését is. Ahogy mi most élhetünk, az a közös harcunk és értékrendünk gyümölcse, ezt feladni pedig közelebb áll az Európával való közösség felmondásához.

Denis Cuspert, alias Deso Dogg német rapper idén csatlakozott az Iszlám Államhoz. Előtte is már ilyen nézeteket vallott, végül az „emigrálás” mellett döntött. A levágott fejjel pózoló rappert most úgy tűnik, megölték, radikalizálódásának folyamata azonban tanulságos.

Tegnap amerikai tisztségviselők jelentették be, hogy október 16-án sikeres légicsapást mértek több iszlamista célpontra. A német rapper propaganda videókkal toborzott érdeklődőket, a jellemzően nyugati, instabil pszichológiai és családi hátterű fiatalok közül. További két ISIS-tag is meghalt a légicsapásban.

Denis Cuspert Berlinben született, német anyától és Ghánai apától, aki már akkor lelépett, amikor Cuspert kisbaba volt. A balhés srácnak többször összetűzése volt a törvénnyel, miközben anyja újraházasodott egy afro-amerikai férfival, aki az Amerikai Hadseregben szolgált. Rapperként igen népszerű volt, DMX-el is közös túrában vett részt. Egy majdnem halálos autóbaleset után kapcsolatba került a korábban hivatásos bokszolóval, Pierre Vogel-el , új nevén Abu Hamzával, aki egy Németország-szerte ismert iszlamista prédikátor.

(Cuspert Pierre Vogel-el).

2010-ben abbahagyta a rappelést a korábbi formában, és az iszlám szolgálatába állította: dalaival, videóival a mudzsaheideket támogatta szerte a világon, az ő támogatásukat fejezte ki szövegeivel, immáron mint „Abu Malik”. Tevékenysége ilyen módon hozzáhárult, hogy többen kezdtek szimpatizálni az iszlámmal Németországban is, mert fogyasztható formában tálalta a szélsőséges nézeteket. Videóiban fegyverekkel pózolt, erőszakra szólított fel, ezt követően a berlini lakásán végzett házkutatás alkalmával számos lőfegyvert találtak nála. Idővel kapcsolatba került az Ausztriában született egyiptomi Abu Uszama al-Gharibbal – ő szerepelt azon a pár hete felröppent videón, ahol Deso Dogg zenéjével aláfestve, tökéletes németnyelvtudással bátorítják késes merényletre az iszlamistákat. (Ezután Berlinben egy férfi meg is késelt egy rendőrnőt). Az al-Káida-közeli al-Gharib az alapítója a Globális Iszlám Média Frontnak. Cuspertnek ekkor már el kellett hagynia Németországot, Egyiptomba csempészték, ahol egy német szalafista táborban húzta meg magát. Nem sokkal ezután csatlakozott az Iszlám Államhoz. Több videón is feltűnt, többek között azon a 2014. novemberi bejátszáson, ahol egy „iszlámmal egyet nem értő” férfi levágott fejét tartja a kezében.

Cuspert február óta a globális terroristák listáján szerepelt, amerikai állampolgároknak tilos volt üzleti kapcsolatba kerülni vele, USA-beli bankszámláit zárolták is. Ekkortól már egyébként Németországban is körözték, szerepelt az ENSZ feksetelistáján is.

Irán is csatlakozik a Szíria jövőjéről folytatott tárgyalásokhoz. A perzsa állam a térség egyik legerősebb nemzete, és nagyon fontos odafigyelni rá. Az olcsó kínai zubbony-kabátban fenyegetőző Ahmadinedzsád leváltása óta teljesen új arculattal, más retorikával, de teljesen megegyező célokkal politizál Irán.

A négy és féle éve zajló szíriai polgárháború állóvizét az orosz beavatkozás jócskán felkavarta. Az ISIS-t végre sikerült „megsebezni”, de a szörnyeteg még mindig erős. Aszad pozíciója stabil, múlt héten Oroszországban tárgyalt, a mosolygós képek bejárták a világsajtót. Most kaptak észbe a világ nemzetei, és a több int 4 éves érdektelenséget felkavarta a keleti „Nagy Medve” – mint írtunk róla, várható volt hogy ez fordulatot hoz. A nagyhatalmak már saját komfort-zónájukban is érintettek, másrészt az újra rajzolódó közel-keleti status quo, így a következő korszak világpolitikájának iránya is kialakulóban van, ami évekre, évtizedekre is meghatározhatja az erőviszonyokat. Irán pedig tökéletesen játssza az eminenst, aki tanulva régi hibáiból már megjavult.

Irán érdekelt a szír destabilizációban, Európa egyáltalán nem. Oroszország pedig érdekelt abban, hogy Európa gyenge legyen. Ezt, valamilyen oknál fogva eddig nem értették az EU vezetői, Franciaország november 13 és december 13-a között visszaállítja a határellenőrzést, de mint hozzátették: „nem a menekültek miatt”. Németország is csak most kezdi el a „kitoloncolásnak” csúfolt manővert, amivel megállítják és visszaküldik a százezrével az országba igyekvő migránsokat. Éppen most röppent fel a hír a másfél éves „csoda-csecsemőről”, aki egyedüliként élte túl a hajóutat, nem is beszélve a 105 éves migráns néniről, amik tudnak fordítani a közhangulaton és még a populista nyugati politikán is. Irán mégis részt vehet a Szíria jövőjét taglaló megbeszéléseken, a külügyminiszter helyettest küldik el, és itt merül fel egy nagy kérdés az USA (valamint a nyugati) politikáját illetően. A hivatalos közlemény szerint, amit az amerikai külügyminisztérium szóvivője fogalmazott meg: „ Nem akarnánk, hogy részt vegyenek, ha nem lenne egy általános kívánalom a nemzetközi közösség részéről, hogy konstruktív szerepet játsszanak abban, hogy politikai átmenetet érjük el- tette hozzá.” Vagyis, ugyan „nem érteken egyet” Irán tevékenységével, de beveszik a megbeszélésbe, így a döntésekbe is. Alig 1-2 hete pedig a német külügyminiszter – mintegy 10 éves szériát megtörve – jelent meg Teheránban, és tárgyalt a szíriai szituációról. A találkozó apropója az 1700 km hatótávolságú Emerad rakéta kilövése. Zarif külügyminiszter mégsem látja olyan nagy dolognak az ügyet: “A mi rakétánknak semmi köze nincs a 2231-es megállapodásban foglaltakhoz, mivel az Iráni Iszlám Köztársaság rakétái nem nukleáris fegyverek”.

Amerika felismerte, kiesőben van a korábban évtizedekig meghatározó világvezetői szerepéből, így fokozott támadásokat intéz az Iszlám Állam ellen, Rakkát és a másik kiemelt várost, Ramádit veszi célba. Ezt október 17-én jelentette be Ashton Carter, amerikai védelmi miniszter. Az is megtörténhet, hogy az amerikai katonai jelenlét erősebb lesz itt mint Irakban. A tárgyalások csütörtökön kezdődő következő fordulója Szíria jövőjéről Bécsben kerül megrendezésre. A megbeszélés John Kerry amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, valamint több európai és arab ország vezető diplomatáinak részvételével kerül megrendezésre. Kérdés, hogy milyen irányba tereli Irán a tárgyalásokat?

Az iszlám világ egyesítése, a Nyugat háborúba csalogatása, polgárháború Szíriában és Irakban, egy Iszlám Állam megalapítása, Európa menekültekkel való elárasztása. Nem az elmúlt tíz eseményei ezek csupán, hanem egy olyan iszlamista terv részletei, melyet a kilencvenes években dolgoztak ki a Nyugat meghódítására. Ami ezt érdekessé teszi, hogy ennek a tervnek a nagy része már megvalósult…

Sokan azt gondolják, a jelenlegi események a történelemben már látott, társadalmi és szociológiai változások eredményei csupán. A világ eseményeit sokan nem tekintik megszervezettnek, a háttérirányítást feltételezőket buta konteósoknak nyilvánítják, és meghagyják összeesküvés elméleteket gyártók hobbijának. Valóban, számos ilyen tézis irracionális és a valóságtól messze áll, sajnos azonban történelmi tapasztalataink olyakor szembesítenek vele, hogy az események nem mindig a véletlen művei. Az al-Káida egy hét lépésből álló, 20 éve alatt megvalósítható tervet eszelt ki a Nyugat behódoltatására. Sajnos ez nem utólag koholt szenzációhajhászás – a terv ugyanis 2005-ös kiszivárgása óta közismert, jelentős része pedig már történelem.

A kilencvenes években nagyot fordult a világ – az akkor nyiladozó poszt-szovjet államok a demokrácia adta lehetőségek eufóriájában az MTV-t vagy a Van Damme filmek VHS-eit bámulták, dübörgött a Hollywood-i filmipar, óriásit ugrott a technológiai fejlődés, és még sorolhatnánk. A Közel-Keleten az „alvó” terrorista sejtek már javában készültek a szerintük „liberális és erkölcstelen” mámoros Nyugat leigázására, bele értve az Izraelt támogató „Nagy Sátán”, az USA megtámadására.

(A Charlie Hebdo szerkesztősége a támadást követően).

2015. januárjában megrendült Európa – a Charlie Hebdo elleni merénylet szembesítette a Nyugatot, hogy az elfelejthetőnek vélt al-Káida korántsem tűnt el, vagy olvadt bele az IÁ-ba. Az esemény visszhangja a pár hetes „Je sius Charlie” mozgalomban ki is merült, a kontinens nagy része visszatért békés fogyasztói életmódjába. Pedig a támadás után az al-Káida jemeni vezetője Nasszer bin Ali al-Anszi büszkén vállalt felelősséget a Youtube-on közzétett üzenetében a támadásért, kiemelve hogy a szervezet vezetője, Ajman al-Zavahiri adta ki a parancsot, sőt ők képezték ki a Kouachi fívéreket és finanszírozták az akciót.

Mindez azért fontos, mert az Oszama bin Laden által életre hívott szétszóródottnak hitt al-Káida ( „a Bázis” القاعدة  ) egyáltalán nem szűnt meg. Már a kezdetektől az iszlám világ egyesítését és a Nyugat eltüntetését tűzte ki célul. Ennek érdekében egy húsz éves periódust határoztak meg. A tervet egy 2005-ben megjelent könyv, az Al-Zarkavi: Az al-Kaida második generációja című munkájában hozta nyilvánosságra Fouad Husszeini, jordániai újságíró. Huszeini közvetlen forrásokra hivatkozik, számos al-Káida taggal készített személyesen interjút. 1996-ban együtt ült börtönben Abu Muszab al-Zarkavival, aki nem csak a tervet agyalta ki, hanem az Iszlám Állam megalapításának ötlete is tőle származik. Ahogy bevezetőjében írja: „Könyvem megírásához egy sor al-Kaida tagot is megkérdeztem, akik a szervezet különböző ideológiai irányzataihoz tartoznak, annak érdekében, hogy minél pontosabb képet kaphassunk arról, miként alakul a jövőben a terroristák és a Nyugat közötti háború”.

(Az ISIS által "visszaszerezni" kívánt Kalifátusi területek).

Amikor 2015 augusztusában a Der Spiegel szkeptikusan írt róla. úgy fogalmazott hogy „abszurd dolog azt feltételezni, hogy képesek lennének az iszlám világban egy kalifátust felállítani” Akkor csak a terv első szakaszán voltunk túl – azóta a nagy része megvalósult, és az ötödik stációnál vagyunk.

„Az Ébredés” (2000-2003)

A 2001. szeptemberi merényletek ismét felélesztették és összekapcsolták az egymástól különálló terrorista csoportokat. Az Amerika elleni sikeres akció bizonyította, hogy lehetséges a világ legerősebb hatalma ellen is erős offenzívát kifejteni. Az első szakasz a 9/11-es merénylet megszervezésével indult, célja hogy az USA-t belerántsák egy közel-keleti konfliktusba. A George Bush által meghirdetett „terror ellenes háború” lényegében egy „iszlám” elleni háborúként került köztudatba az arab világban, sokan Nyugaton is kritizálták az erélyesen (és jogosan fellépő) Bush-t. Az Umma, vagyis az iszlám világ felébredt, és a 2003-ig, Bagdad elestéig tartó első szakaszt sikeresnek ítélték az al-Káida vezérek. Amerika a bin Laden-i terminológiával élve „papírtigris”-nek bizonyult, akit a saját hazájában is meg lehet sebezni, valamint az iraki és afgán terepen egyaránt.

„A szemnyitás” (2003-2006)

Az iraki háború ideje alatt az iszlamisták radikalizálódtak, a „megszálló és hódító keresztes hadak” ellen szívesen fogtak össze korábban ideológiai értelemben szembenálló csoportok is. A szervezet nemzetközi mozgalommá vált, miközben az amerikai csapatok elleni kiképzett és harcedzett sereg már világ-szerte bevethetővé avanzsálódott.

„A talpra állás” (2007-2010)

A szervezet kilépett a nemzetközi színtérre, felkészülve a Szíriában folytatódó dzsihádra („Az Irakban megkezdett harc Szíriában fog folytatódni” – írta a könyv 2005-ben). A cél az volt, hogy mudzsahedek szíriai bázisokat kiépítve toborozzanak elkötelezett harcosokat. A terv itt egy évvel csúszott meg, azonban Szíriában immáron négy és fél éve dúl a borzalmas polgárháború.

„A vihar” (2010-2013)

Az elvilágiasult és ezért gyűlöletes arab kormányokat meg kell buktatni – a szervezet a 2010-es évek elején eléri, hogy ezek elbukjanak. 2005-ben még nehezen volt elképzelhető egy Khadafi, Mubarak vagy Murszi nélküli Észak-Afrika, akik azóta egymás után buktak el, mert az „Arab Tavasz” elsodorta őket. Líbiában, átmenetileg Egyiptomban (köszönhetően a közel 100 éves Muszlim Testvériségnek), valamint Irakban és Szíriában . Ezt Husszeini így fogalmazta meg a könyvben: „Az al-Kaida a zűrzavarban megerősödik. Támadásokat hajt végre az olajkutak és vezetékek ellen, az Egyesült Államok gazdaságával szemben pedig a kiberterrorizmus eszközeivel is elkezd harcolni”.

„A Kalifátus felállítása” (2013-2016)

A kalifátus, vagy iszlám állam kiépítése a terv szerint 2013-ban kezdődik el, mert ekkorra a nyugati befolyás szinte teljesen megszűnik a Közel-Keleten. A komoly ellenállás valóban meg is szűnt: 2011-ben Barack Obama parancsára az USA kivonta egységeit az iraki és szíriai térségből. A radikálisok cselekedtek, és 2013-ban Abu Bakr al-Bagdadi elfoglalt a Levante-i térséget, 2014-ben pedig az újonnan kikiáltott „Iszlám Állam” első kalifája lett.

„A totális konfrontáció” (2016-2020)

A terv utolsó évei még nem történtek meg. Eszerint az Iszlám Kalifátus helyreállítását követően a muszlim sereg kirobbantja a háborút a Nyugat ellen, mely bin Laden jóslata szerint a hívők és hitetlenek konfliktusa lesz. Ez azért is fontos, mert az Iszlám Állam hamar világossá tette: harcuk mindazok ellen szól, akik hitehagyottak, képmutatók, langyosak és nem kellően muszlimok. Nem véletlen választotta az Abu Bakr nevet, mint az első kalifáét (632-634) aki Mohamed halála után azért harcolt, hogy visszahozza erőszakkal azokat az arabokat, akik a próféta halálát követően elhagyták az iszlámot.

„A teljes győzelem”

A Nyugat elleni támadások csupán eszközök a Kalifátus teljes térnyerése és Jeruzsálem (al-Kudsz, arabul القدس‎) megszerzésének érdekében. A terv lezárásaként a hitetleneket a másfél-milliárd muszlim teljesen legyőzi, és megalakítja az iszlám teljes uralmát. Így lejön a béke a földre, és teljesen dar al-iszlám lesz a világ.

Noha a terv nagy része megvalósult és történelmi tény, a Nyugat passzív és nem tesz semmit a „teljes megvalósulás” ellen. Ha mi, a Nyugat, aktívan nem cselekszünk ez ellen, az gyakorlatilag annak megvalósulását segítjük elő: semmi okunk sincs azt gondolni, hogy a terv kiötlői és a mozgalom jelenlegi vezetői az eddigi sikereken felbuzdulva az utolsó fázis előtt leállítja a programot. Egy egységes, agresszív, terjeszkedő és végső soron akár nukleárissá is válható, nagyszabású harcra készül az iszlám világ, hogy a nemzeteket terrorizálva és leigázva győzelemre jusson – csakúgy, mint tette azt korábban is évszázadokon át.

Oroszország a közel-keleti térség átrendezésére törekszik, miközben eddig nem látott mértékben gyengítette az ISIS-t. Ha ez így folytatódik, a szunnita jellegű Aszad-rezsim újraépülésével párhuzamosan a síita Irán egyre nagyobb erőbedobással kell, hogy kiépítse befolyását a térségben. A Közel-Kelet törtnelmi változásokon megy keresztül.

A kurd védelmi erők (YPG) szír kereszténycsapatokkal, valamint számos arab lázadó csoport egyesült az elmúlt hetekben, hogy megtámadják az ISIS egységeit. A csoportosulás neve Szír Demokratikus Erők. A formáció az USA azon bejelentésén felháborodva egyesült, miszerint nem terveznek további csapatokat kiképezni és felfegyverezni. Megfigyelők szerint egy ilyen egység sokkal hatékonyabban tudja felvenni a harcokat a dzsihádistákkal, hiszen jobban ismerik őket, mint bárki. Az egyesülést több dolog is indokolja, különös módon, hogy Törökország pár hete már bombázza a kurd védelmi erőket, valamint őket (az Iszlám Állam mellett) vádolják a 2 héttel ezelőtti Ankara-i merénylettel.

Ezzel egy időben az orosz hadba lépés kétségtelenül már most komolyabb eredményekkel járt, mint az egy éves amerikai bombázás. Az amerikai egységek drónjai főként inkább a térség felett röpködtek, és betartva a megfelelő jogszabályokat, a terroristák emberi jogait, stb. támadtak célpontokat, Ezzel szemben úgy tűnik, az oroszok harci módszere nem változott az idők során, mindenre lőnek, mégis ezen kevés idő alatt több kárt okoztak az Iszlám Államnak, mint egy év alatt az amerikaiak. Oroszország egyértelműen újra akarja rajzolni a térség határait, és egy meghatározó erővé kíván válni a régióban. Az amerikaiak Obama ötletére elmentek, hát jöttek a szélsőségesek, akiket a nem sok mindennel törődő orosz erők egyszerűen ki akarnak söpörni a területről – kerüljön bármibe is.

Tény, hogy Szíriában az elmúlt 4-4,5 év polgárháborúja alatt milliók kényszerültek otthonaik elhagyására (de érdekes módon Európába a migráció valamiért csak most indult el), valamint több, mint 230 ezer ember halt meg. Aszad rezsimje egy alapvetően szekuláris állam volt, melyet az alaviták határoztak meg. A beavatkozás a szunniták malmára hajtja a vizet, a rendszer esetleges összeomlása pedig a síita államok, különösen Irán érdeke lenne. Látható, hogy miközben a szélsőséges Iszlám Állam ellen harcol Oroszország és közvetett módon a szunnita Aszad-rendszert támogatja, az USA szinte valósággal nyit Irán felé – mint látjuk, hogy pár napja feloldották a vele szembeni „megszorító” intézkedéseket.

A továbbra is (de már burkoltabban) Izrael-ellenes Irány anyagilag is támogatja a Hamászt, és közvetett módón szerepe van a lényegében harmadik – vagy más néven „késes” – intifádának nevezhető támadásokban, melyek az elmúlt két hétben napi rendszerességgel érik az izraeli civil lakosságot. Az izraeli támadások fokozott biztonsági intézkedést okoznak. A miniszterelnök elmúlt hetekben tett iszlámmal kapcsolatos kijelentései lényegében meghiúsították a Teheráni látogatását.

Október elején az oroszok egy maximum három-négy hónapig elhúzódó harcról beszéltek, az állami televízió csatornán többek között olyan időjárás jelentést is láthattak a nézők, amikben arról számoltak be, hogy Szíria felett „az átlagos szélsebesség jóval 15 méter/szekundum alatt van, és a többi hónaphoz képest kevés eső hullik októberben, Szíriában. Porviharok előfordulhatnak ugyan, de a megfelelő légköri viszonyoknak köszönhetően végre tudják hajtani a légicsapásokat”.

A Közel-Kelet egyre inkább kétpólusúvá kezd válni, bár eddig sem volt teljesen homogén az iszlám világ sem. Irán mindig is a térség meghatározó szerepére igyekezett, jobbára nukleáris programja és erős hadserege révén. Igen nagy befolyása van a síita országokra és csoportokra, ezzel szemben úgy tűnik nem elegendő a nagy szaúdi vagyon, akik a mérsékeltebb szunnitákat támogatják. A békés Irán képe egyre erősebb Nyugaton az amerikai politikának köszönhetően, így a közel-keleti folyamatokban fokozatosan kikerülhetetlen tényező lesz. Amennyiben Oroszországnak sikerül átrendeznie a terepet az északi közel-keleti régióban, Európának és az USA-nak újra kell értelmeznie a térséghez fűződő viszonyát, valamint ismét kiépíteni kapcsolatait.

A legtöbbeknek csupán az elmúlt pár hétben tűnt fel, pedig több éve használ nagy számban az ISIS Toyotákat. Különösen a platós Hilux modellt kedvelik. Az USA most belenyúl a dologba.

Az ISIS a legtöbb fotón Toyota Hilux konvojban tetszeleg, ami érthető módon nem vet jó fényt a japán augyártóra. A Toyota természetesen kész együttműködni az amerikai hatóságokkal, hogy minél kevesebb terepjárójuk kerüljön az Iszlám Állam kezei közé. A Toyota szerint az amerikai hatóságok a beszerzési láncokat, valamint a tőkeáramlásokat vették górcső alá a Közel-Keleten. "A Toyota szigorú üzletpolitikát folytat, hogy ne adjon el járműveket senkinek, aki azokat félkatonai vagy terrorista tevékenységekre tudná használni" - közölte a cég a múlt heti közleményében. Leszögezték azt is, hogy készek együttműködni a nemzetközire duzzadó nyomozásban. Kicsi az esélye, hogy a japán gyártó közvetlenül paktált volna le a gyilkos terrorszervezettel.

A nagyszámú „terror Toyotának” egyszerű oka van: a térségben előszeretettel használják, hiszen valódi terepképességei vannak, a platója kellően nagy, és eléggé strapabíró. Az 1968 óta számos változtatással gyártott modell kiváló a nehéz terepen történő használatra. Sajnos ezeket pedig az elfoglalt városokban ellopták az elüldözött vagy megölt lakosságtól. A Toyoták mellett sajnos ugyanígy közkedvelt más terrorszervezet által (pl. afrikai Boko Haram) a Mitsubishi, Hyundai vagy a Nissan is. A Toyota tavaly több mint 820 ezer járművet értékesített a Közel-Keleten.

Annak ellenére, hogy a Toyota olyan belső eljárásokkal rendelkezik, amelyek azt hivatottak megelőzni, hogy járműveiket illegális félkatonai szervezetek használják, valamint hogy a cég készségesen együttműködik a nyomozást végző szervekkel, szerintük is eléggé nehéz lesz megakadályozni, hogy a „végfelhasználók” ne terroristák közül kerüljenek ki. Egyszerűen lehetetlen ellenőrizni a járművek másodlagos értékesítését és ezzel esetleg rossz kezekbe történő eladását - jegyezte meg a japán vállalat.