Németország módosítja a Schengeni egyezményt, és kezdi szépen lassan szűkíteni határait. Kevesebb emberre számítottak, mint amennyi jött. A fő gond inkább az, hogy a terroristák beszivárgására egyre nagyobb esély van.

Szíriai hírforrások szerint már több, mint 4000 Iszlám Állam kötelékében levő terrorista lépett be a kontinensre. A Facebook-on és egyéb, felhajtást kereső weboldalakon már több hete láthattunk „előtte-utána” fényképeket dzsihádistákról. Akik ismerik az iszlámot, tudják, hogy még ha ezen képek nem mindegyike valós, a fenyegetés sajnos sokkal inkább. Az al-Kaida mestertervében (melyről hamarosan nálunk is olvashatnak) benne foglaltatik Európa menekültekkel való elárasztása, és iszlamisták becsempészése.

E sorok írója is találkozott olyan közel-keleti útlevéllel, mellyel hivatalosan nem lépték át a magyar határt. Ártatlan menekültek között könnyen elvegyülnek a kinézetre, nyelvre semennyire sem különböző terroristák. Az 565 mérföldes török határon, valamint a gazdagabb (és liberális) európai nemzetek határai könnyedén átjutott több ezer ISIS-tag. A Németországban ISIS-zászlót lobogtató bevándorlók nem aznosak minden bevándolróval, de felhívják a figyelmet az elvegyülés valós esélyére, sőt problémájára.

A Nyugatnak annak érdekében, hogy megvédje magát a globális dzisháddal szemben, ismét magára kell találnia és határozottan meg kell fogalmaznia, mi is az a kultúrális fölrajzi terület amit meg kell védenie, és azt is, hogy minek a nevében. A közömbös és langyos liberális multikulturalizmus szívélyes ideológiája alapján ez leheteten. A 19.század nacionalizmusa - mely nem tévesztendő össze a neonáci, fasiszta eszményekkel - kiveszőben van az egykor dicső Európából, pedig ez az az eszmény, ami stabilizálta a kontinenst. Nem érdemes feláldozni az életet a multikulturalizmus és a posztmodern liberalizmus oltárán - ezek nem képesek úgy motiválni az embereket, hogy azt tegyék, amit a neves törökverő elődök, vagy akár Dugovics Titusz Nándorfehérvárnál, vagy Zrínyi Miklós Szigetvárnál. Európáért a mi őseink harcoltak, megvédve a külső behatásoktól, hódítóktól, garantálva a jövő nemzedékének, hogy most mi ebben a szabdságban élhessünk, amit demokráciának nevezünk. Recseg, ropog, sok a hiba és a visszaélés, de még mindig emberibb és élhetőbb, mint egy elnyomó rendszer.