Az iszlám szent szövegek alapja a Korán, de emellett a Hadísz és a Szírák szolgálnak az igazi muszlim hitének és élete alapjául. Megdöbbentő, milyen sokat foglalkozik a Korán a nem muszlimokkal, és a velük való bánásmód részletezésével.

A hitetlenek, arabul kafírok (كافر‎ ) vagyis mindazok, akik nem muszlimok igen gyakran említést nyernek az iszlám szövegekben, és az ezekre épülő jogrendben, a Saríában. A szó nem egyszerűen hitetlent jelent, hanem pontos fordításban az „igazság elfedőjé”-t vagy kicsit magyarázva „Allah irgalmának elhárítójá”-t. Miért is érdekeljen ez minket?

Az iszlám alapkönyve, mondhatni „bibliája” nem csupán a Korán, hanem ezzel együtt a szunna, vagyis a Hadísz és a Szíra. A szunna Mohamed (minden muzulmán számára követendő) tökéletes példáját prezentálja az olvasónak; hagyományt, valamint az ezekhez fűzött gyakorlati útmutatásokat, kommentárokat tartalmaz. A szunna minden, ami Mohamedtől származik – amit mondott, tett, amit helyeselt vagy elítélt; parancsai, tanácsai, javaslatait és tiltásai mind-mind benne foglaltatnak a Hadíszban és a Szírában. Ez a három szöveg elválaszthatatlan egymástól. A Korán a teljes szöveggyűjteménynek mindössze 14%-át teszi ki. Az iszlám ezek alapján kis túlzással 86% Mohamed, és csupán 14% Allah, hiszen Mohamed egy tökéletes muszlim prototípusa: ahogy ő élt, vélekedett, cselekedett, stb., az iszlám szent szövegei ezt tekintik mérvadónak.

(A CSPI grafikája).

Az iszlám kitüntetett figyelmet fordít a kafíroknak – a Korán 64%-a, vagyis nagyobb részre a hitetlenekről szól. Mindenki hitetlen, aki nem muzulmán: ateista, keresztény, buddhista és mindenki más. A Szíra (Mohamed élete) 81%-a szentel kiemelt helyet a kafíroknak, lényegében a próféta hitetlenekkel szembeni küzdelmeit írja le. A Hagyományokat tartalmazó Hadísz pedig 37%-ban foglalkozik a nem muszlimokkal.

(Ők mind kafírok).

A fent említett forrásokat olvasóknak egyértelművé válik, hogy a kafírokat be lehet csapni, kigúnyolni, összeesküvést szítani ellenük; végső soron meg lehet ölni, kínozni és egyéb kegyetlenségeket elkövetni ellenük. Az iszlám tudósok szerint Allah törvényei állandóak, örökérvényűek, ezzel szemben az egyes államok világi törvényhozása által alkotott szabályok csak egy ideig tartanak – ebből fakadóan érvényességük is relatív, különösen a Saríával szemben.