171 perces megaprodukció készült Mohamed életéről, különösen a gyerekkorára koncentrálva. Az iráni film célja, hogy a prófétáról kialakult sötét képet javítsa az emberekben.
Több mint hét éves munkát és közel 10 milliárd forintnyi dollárt emésztett fel a hatalmas produkció, melynek díjnyertes rendezője, Majid Majidi reméli, hogy az erőszakos Mohamed képét rombolja az emberekben és a „valódi arcát ismerik majd meg” Ma mutatják be Irán-szerte, összesen 143 moziban a filmet, mielőtt a holnapi Montreal-i Film Fesztiválon prezentálnák. Az 56 éves rendező azt mondta az AFP Teheráni riporterének, hogy „a szélsőségesek és dzsihadisták – mint például az Iszlám Állam – ellopta a Próféta nevét. A Nyugaton élő erőszakos kép az iszlámról semmi kapcsolatban nincs a valódi vallással”.
A vallásalapítóról készült bármely ábrázolás szigorúan tilos – ezért kellett meghalniuk legutóbb a Charlie Hebdo szerkesztőinek. Az újság mentalitásával nem kell egyet érteni, de azzal igen, hogy ezért nem jár halál. Azonban a Mohamedről számos külső, korabeli forrás is, mint egy erőszakos hódítóról, embereket könnyű szerrel kivégző, nőket és gyerekeket megalázó és szexuálisan kihasználó (értsd. megerőszakoló) vezérről szól. Itt most csak a kegyetlen kínzásokról adunk közre idézetet:
„Anas elmondta, hogy „Emberek érkeztek az Ukl vagy Uraina törzsből Medinába, de az ottani klímát nehezen viselték. Ezért a próféta megparancsolta nekik, menjenek a tevecsordához és igyák meg a tevék tejét és vizeletét (mint orvosságot). Úgy is tettek, és miután jobban lettek, megölték a próféta pásztorait és elvitték a tevéket. A próféta kora reggel értesült a történtekről, embereket küldött elfogásukra és délben már ott is voltak előtte. Aztán megparancsolta, vágják le kezüket és lábukat (így is történt), majd szemükbe forró vasat öntöttek. Al-Harrába hurcolták őket, és nem adtak nekik vizet akkor sem, ha kérték.” Abu Qilaba ezt mondta: „Azok, akik loptak és öltek, az iszlámra való megtérés után hitetlennek számítanak és Allah és apostola ellen fordulnak.” Bukhari 1.4 234 (Al-Bukhári az iszlám-hívők által elfogadott tudós, Hadísz gyűjteményét szintén mindenhol elismerik és használják. Az idézetek tőle vannak).
A film egyszerűen „Mohamed” címmel jelenik meg, és kizárólag a prófétáról szól majd. A rendező valóban nem ismeretlen a nyugati világban, többen talán az Oscar-díjra is jelölt 1997-es „Children of Heaven” rendezőjeként ismerik, mely egy valóban szívhez szóló, kellemes történet. A rendez emellett már díjazott volt Motrealban, ráadásul az Ökumenikus Különdíjjal, mely „a vallásokat egyesítő” műveknek jár ki.
A film egy hatalmas trilógia első része, melye még Mohamed születése előtti időktől kezdődik és megcélozza lehetőleg a nyugati mozikat is. A síita többségű Iránban biztosan lemegy majd a mozikban, de a szunnita többségű muszlim világ elfogadása kétséges. Korábban már született nagyszabású film Mohamedről 1976-ban, ott egyáltalán nem mutatták az erőszakos vallásalapító arcát, így elkerülték a vallási tilalom alá eső ábrázolását. Ezt a problémát a belső nézetes kameraállással oldották meg (POV – point of view). Ennek ellenére az egyiptomi székhelyű vezető Szunnita Intézet, az Al-Ahzar is ellenzi a „próféta magas spirituális állapotának, művészeti ábrázolás által történő lekicsinylését” – beleértve a hangokat is.
Egy újabb alkotás, ami egy felemás történelmi (és vallási) megítélésű emberről szól. Egy film, amit maga az iszlám világ sem fogad el. Az esetlegesen jó művészi megvalósítás, a hatalmas büdzsé sem tudja kellően elpúderezni ennek a vallásalapítónak a világos és egyértelmű rémtetteit. Az eltussolás helyett szembe kellene nézni az alapító szürnyűségeivel és szakítani ezzel a gonosz örökséggel.
