A közel-keleti eseményeket jól ismerők már várták, ahogy mi is írtunk róla, hogy lehetetlen, hogy Izrael területén ne újuljon ki előbb-utóbb a feszültség. A palesztin és izraeli ellentét nem újkeletű probléma, a helyzet egy része összetett, de a konfliktus alapja egyszerű. Izraelben 8 embert késeltek halálra tegnap, a feszültség egyre erősödik, Izrael fokozott belső ellenőrzést rendelt el, eközben Budapesten tegnap több ezer fős szimpátia tüntetést rendeztek Izrael mellett .
Nyolc izraelit késeltek meg négy különböző helyszínen tegnap. Az egész országban fokozott biztonsági ellenőrzéseket eszközölnek, miközben a németországi látogatását is lemondó Benjamin Netanjahu miniszterelnök megtiltotta a kormánytagoknak az Al-Aksza mecset és területének látogatását, és igyekszik enyhíteni a feszültséget. Tegnap Tel-Avivban egy fiatal palesztin 5 embert szurkált szét, ezután sikerült lelőni. Múlt héten egy házaspárt lőtték szét a négy kisgyermekük szeme előtt, másik négy embert egy jeruzsálemi késelésben.
Izrael 1948-as megalakulása óta néz szembe folyamatosa fenyegetettséggel, az 1967-es háború során elfoglalt Jeruzsálemet ugyan visszaadták, de ezzel szereztek maguknak további fejtörést. Az évtizedek óta tartó „béketárgyalások” állandó huzavonája lényegében arról szólt, hogy Izraelt nemzetközi nyomás által igyekeztek rávenni, hogy adja vissza területeit, melyeket egy honvédő háború során foglalt el. A jelenlegi politikai körkép 2000-ig nyúlik vissza, amikor Ariel Saron (az akkor ellenzékben levő Likud vezetője) a Templomhegyre lépett egy népes társaság kíséretében. Több nyugati médium állításával ellentétben Saronék nem léptek be egyetlen muszlimok által szentnek tartott helyre sem (erről video felvétel is van, az akkori eseményeket az izraeli 2-es csatorna operatőre vágás nélkül végig filmezte). A mecsetekből és máshonnan előtörő fiatal férfiak kövekkel kezdték dobálni a zsidó csapatot, ami fegyveres összecsapásba torkollt.
(Camp David 2000. nyarán. Balról: Ehud Barack, Bill Clinton és Jasszer Arafat).
Itt gyulladt be a kanóc, a helyzet pedig a szintén 200-ben, Camp Davidben megrendezett egyezkedések ellenére Jasszer Arafat visszautasította az amerikaiak által kidolgozott békeajánlatot, mely magában foglalta az addig PFSZ által kért palesztin államiságot, de az Izraellel való békekötést is. Arafat lényegében lemondott arról, amiért elvileg harcolnak – csak azért, mert Izrael nem totálisan szűnt volna meg. 2000 és 2004 között több ezer öngyilkos terrorakciót hajtottak végre a szinte kizárólag a civil lakosság ellen.
A napokban megtörtént támadások is főként a védtelen civilek ellen történtek. Izraeli biztonságiak lelőttek egy palesztin férfit, aki késsel támadt egy katonára a dél-izraeli Kiriat Gart városában. Jeruzsálemben egy fiatal palesztin nő esett késsel egy izraelinek, aki fegyverével védte meg magát, súlyosan megsebesítve a támadót. Szerda este pedig egy harmadik palesztin késelt meg egy zsidó férfit a Tel-Avivhoz közeli Petah Tikva üzleti negyedében. Izrael az állandó fenyegetettsége miatt alkalmazza a kötelező sorkatonaságot, ráadásul nem csak férfiaknál. Nőknek 2, férfiaknak 3 év a szolgálat, ami egy ilyen közhangulatban teljesen érthető és szerencsés, ha bármikor támadás érheti az embert bármelyik hétköznap az utcán. Persze, az izraeli oldalról is vannak túlkapások, hiszen az újabb késes merényletek hírére több izraeli telepes kísérelt meg áttörni egy rendőrkordont a ciszjordániai Betlehem közelében fekvő Dar Selahnál, hogy megrohamozzanak egy palesztin falut. Az izraeli védelmi erők hangadók minél gyorsabb beazonosítása és kiemelése érdekében álcázott tisztjeik civil ruhában vegyülnek el a palesztin tüntetők között. A feszültséget növeli hogy a palesztinok szerint Izrael fokozottabb ellenőrzés alá vonja a jeruzsálemi Templomhegyet, jelentős zsidó és muszlim szent helyek otthonát.
A konfliktus azóta folyton, folyton kiújul, a harcok elszenvedője a palesztin civil lakosság, és az izraeli állampolgárok – eközben a fanatikus palesztin vezetők addig nem nyugszanak, míg Izraelt el nem törlik a térképről. A vezetés egyáltalán nem egységes: még 2007. júniusában a Hamász palesztin terrorszervezet fegyveres felkelést hajtott végre a vele rivális Fatah szervezet ellen. Sikeresen átvették a hatalmat a Gázai övezet felett, miközben több száz fegyverest legyilkoltak. Ezt követően, az addig korántsem felhőtlen viszonyok között, ámde egységkormányzásban álló két palesztin frakció között végleges szakítás következett be. Ennek folyományaként de facto két Palesztin önkormányzat jött létre akkor és egyik sem ismeri el a másikat: a szélsőséges Hamász uralja a Gázai övezetet, és a mérsékeltnek tartott (bár nem éppen az) Fatah által irányított Ciszjordánia. A Fatah politikai szervezete, a Palesztin Hatóság inkább meghatározó már napjainkban, aminek vezetője a nem rég ENSZ-ben is felszólaló Mahmúd Abbász. Egymással rivalizálnak, valamiben mégis egyet értenek: Izrael létét látják a Palesztin Állam megalakulásának.
A Fatah mozgalom a népellenállást képviseli, ezeknek a céloknak az elérését támogatja minden eszközével. Jogunkban áll a rendelkezésünkre álló eszközöket használni – fogalmazott Abbász a napokban, amikor az esetleges harmadik intifádáról kérdezték. A Hamasz Jeruzsálem „judaizálódásáról” beszél, valamint „térhódításról”. A szintén palesztin Iszlám Dzsihád nevű szervezet véleménye szerint is „térhódításról” van szó. Úgy látszik tehát, hogy más-más elképzeléssel, de mindegyik szélsőséges iszlamista szervezet egy olyan „békés” világot képzel el, amiben nincs helye Izraelnek, bármi is legyen az ára.
